A táplálásterápia jelentősége egy ritka felső gasztrointesztinális szövődmény komplex ellátása kapcsán 

Daradics Noémi, Bennemann Stephan, Bán Kinga, Puskás László, Dakó Sarolta, Balázs Ákos, Vass Tamás, Szijártó Attila, 

Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika; Semmelweis Egyetem 

Bevezetés: A rekeszsérv egy gyakori, az 50 év felettiek közel felében tapasztalható kórkép, ellátása a felső gasztrointesztinális sebészeti rutin része. Ritka és súlyos szövődményei közé tartozik a nyelőcső- és gyomor perforációja, melynek kezelése komplex, multidiszciplináris együttműködést kíván. 

Esetismertetés: Jelen közleményünk célja egy 60 éves férfibeteg esetének bemutatása. Rekeszsérv miatt végzett laporoszkópos fundoplikáció szövődményeként fellépő gyomor- és nyelőcsőperforáció miatt proximalis gyomor rezekción és nyelőcső exklúzión esett át. Ezt követően intézetünkbe átvéve enterálisan jejunális tápszondán és PEG-en keresztül tápláltuk, valamint kiegészítő parenterális táplálásban is részesült. Műtét előtt kontroll testösszetétel-mérést végeztünk, amely során 2.8 kg-os testtömeggyarapodás volt látható. Ennek hátterében 3.8 kg-os zsírmentes tömeg növekedés és 1.0 kg-os zsírtömeg csökkenés állt. A komplex tápálásterápiának köszönhetően a betegen egy extrém megterheléssel járó torakolaparatómiás double-track Roux-kacs tápcsatorna rekonstrukciót végeztünk. A műtétet mindössze 6 héttel a nyelőcső exklúziót követően hajtottuk végre, míg irodalmi adatok szerint a beavatkozás csak átlagosan 4-8 hónapos időintervallum után kivitelezhető. A beteg a 25. posztoperatív napon szövődménymentesen otthonába távozott, jelenleg követése, utógondozása zajlik. 

Megbeszélés: Esettanulmányunk aláhúzza a táplálásterápia rendkívüli jelentőségét, mely a beteg általános állapotának és gyógyhajlamának fokozásával megteremtette az alapját a definitív sebészi terápia kivitelezésének. 

Klinikai táplálás lehetőségei és problémái noninvazív és hason lélegeztetés során, intenzív osztályon kezelt COVID-19 betegeknél. 

Ferdinandy Csilla, Koller Ábel, Márkus Eszter, Nardai Gábor 

Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ, Budapest 

Bevezetés 

A súlyos állapotú COVID-19 betegek jelentős része magas malnutriciós kockázattal került felvételre az intenzív osztályra. Esetükben a klinikai táplálással kapcsolatban több kihívás és nehézség is adódott, úgymint a hosszas neminvazív lélegeztetés, hasrafekve lélegeztetés igénye vagy a fokozatosan progredáló szervelégtelenségek. Intézeti kutatásunk célja az volt, hogy vizsgáljuk, milyen eszközöket és milyen hatékonysággal/biztonságossággal tudtunk alkalmazni az intenzív osztályra felvett COVID-19 betegeknél. 

Módszer 

Egycentrumos, prospektív, obszervációs vizsgálatunkba felnőtt, SARS-CoV2 vírus okozta, súlyos, hipoxiás légzési elégtelenséggel osztályunkra felvett betegeket vontunk be (2021.03.01 – 2021.12.31). A demográfiai, állapotsúlyossági és kezelési adatok mellett a táplálási beavatkozásokat és kalória/fehérje bevitelt is rögzítettük. Az adatokat százalékos megoszlással vagy medián értékükkel jellemeztük, összehasonlító statisztikai analízis Man-Whitney és Fisher teszttel történtek (p<0,05). 

Eredmények 

Összesen 88 beteg került bevonásra. Életkoruk medián értéke 65 év, BMI 29, APACHE II pontszáma 13 volt. Magas malnutríció kockázattal (NRS-2002>4) került felvételre a betegek 37%-a. A betegek 90%-ánál történt táplálási intervenció (ivótápszer 27%, enterális 56%, parenterális 31%), parenterális táplálásra magas arányban (53%) volt szükség az intubált betegek körében. A hosszas neminvazív lélegeztetésben részesülő betegek 80%-ában az enterális táplálás eredményesen volt alkalmazható. Regurgitációt nem tapasztaltunk neminvazív lélegeztetés mellett, és 10%-ban az intubált betegek körében. Gasztrointesztinális diszfunkciót gyakrabban észleltünk, parenterális táplálást többször indítottunk a hasrafektetve lélegeztetett betegek között, azonban a különbség nem volt szignifikáns (27 vs 52% és 47 vs 60%). 

Összefoglalás 

Súlyos légzési elégtelenséggel intenzív osztályra felvett COVID-19 betegeink körében a magas BMI ellenére az alultápláltság kockázata emelkedett volt. Az enterális táplálás a tartós neminvazív lélegeztetés mellett is többnyire alkalmazható és eredményes volt. A hasrafektetve lélegeztetett, intubált betegek körében a gyomorürülési zavar nem volt szignifikánsan gyakoribb. A táplálási támogatás fokozására volt szükség a kezelés alatt a betegek számottevő részénél a progrediáló szervelégtelenség miatt. 

ÍGY CSINÁLJUK MI! TÁPLÁLÁSTERÁPIA SUGÁRTERÁPIÁS OSZTÁLYUNKON 

Gurgolné Marcsa Krisztina, Pongrácz Adrienn 

Országos Onkológiai Intézet, Budapest Sugárterápiás Centrum 

Célkitűzés: 

A daganatos betegek túlnyomó többsége vagy eleve alultáplált, vagy betegségének lefolyása során alultáplálttá válik, melyet befolyásol a daganat elhelyezkedése, stádiuma, valamint az onkológiai kezelések. Célunk, hatékony táplálásterápiát biztosítsunk betegein számára, hisz a sugárterápiás kezeléseknek nem csak az eredményét, de egyenesen a kivitelezhetőségét is javítja a megfelelően felépített terápia. 

Anyag, módszer: 

A táplálásterápiát táplálási teamben végezzük, mely orvosokból, nővérekből, dietetikusból és gyógyszerészből áll. A táplálási tervet állapotfelmérést követően egyénre szabottan állítjuk fel a beteg aktuális állapotának és a betegségéből fakadó speciális igényeinek megfelelően. A táplálás terápia hatékonyságát a betegek rendszeres testösszetétel mérésének eredményeivel követtük nyomon. Az előadásban bemutatott a vizsgálatban 30 beteg adatait dolgoztuk fel, ahol a férfi /nő arány 20/10 volt.  A tumor lokalizációt vizsgálva megállapítottuk, hogy nőknél elsősorban gyomor-bélrendszeri (80%), férfiaknál pedig a fej-nyaki (65%) tumorok esetében van szükség leggyakrabban táplálásterápiára. A megfelelő táplálásterápia alkalmazásával többségében elkerülhető, hogy a kezelés alatt a 10 %-ot meghaladja a testsúlycsökkenés. Megfigyeléseink alapján megfelelő táplálással betegeink testsúlycsökkenése megállt vagy minimálisan gyarapodott is a testsúlyuk. A táplálásterápián kívül Glutamin tartalmú táplálék kiegészítő alkalmazásával igyekeztünk csökkenteni a mellékhatások előfordulását és rövidíteni a kórházban eltöltött időt. 

Eredmények: 

Az adataink összegzése alapján a táplálásterápia bevezetésével megáll a betegek testsúlycsökkenése, ennek hatására javul az onkológiai kezelések hatékonysága valamint javult a betegbiztonság. 

Fogyni, de milyen áron? 

Papp Veronika, Vass Tamás, Horváth Miklós, Dakó Sarolta, Bán Kinga, Bennemann Stephan, Balázs Ákos, Szijártó Attila 

Semmelweis Egyetem, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika 

Bevezetés 

Akut korrozív nyelőcső károsodás savas vagy lúgos vegyhatású szerek, forró ételek, vagy bizonyos gyógyszerek szájon át történő véletlenszerű, nagy dózisú, vagy szuicid szándékkal elkövetett fogyasztásakor következhet be a leggyakrabban. A károsodás mértéke urgens gastroscopia során a Zargar klasszifikáció alapján írható le, mellyel a prognózis is megbecsülhető. Szövődményként heges szűkületek alakulhatnak ki, valamint ennek talaján a malignizálódás esélye is nő. A sérülést előidéző ágens többnyire ismert. 

Esetismertetés 

47 éves nőbetegünknél 2021 decembere óta jelentkező nyelési nehezítettség, fogyás miatt indult kivizsgálás más intézményben ez év januárjában. Nyelés röntgen vizsgálata súlyos fokú, hosszú szakaszú szűkületet írt le, az endoszkóp a metszőfogaktól számított 27 cm-től nem volt tovább vezethető. 2 hétig részesült parenterális folyadékpótlásban. Klinikánkon nasogastrikus tápszonda lehelyezése történt, majd az enterális táplálás felépítését követően többszörös nyelőcső tágítást végeztünk, 9 mm-ig. A nyelőcső gyorsan szűkült vissza. Kontroll CT vizsgálata során felmerült submucosus térfoglalás, vagy külső kompresszió lehetősége is, endoszkópos ultrahang vizsgálata azonban végül ezt nem támasztotta alá. Ismételt tágítások, átmenetileg újabb nasogastrikus tápszonda lehelyezése történt. Az endoszkóp számára már átjárható átmérő elérését követően a hegesen deformált gyomorba jutottunk, amely a nyelőcső esetleges pótlására nem lett volna alkalmas. Tágításra jelenleg 2 havonta kerül sor, per os tápszeres kiegészítés mellett pépes és kevés szilárd táplálék fogyasztására is képes. A beteg végig dietetikai kontroll alatt állt, testösszetételét folyamatosan monitoroztuk a táplálásterápia optimalizálása érdekében.  

A szűkület etiológiája sokáig tisztázatlan maradt. Az anamnézis pontosítását követően felmerült a közel 30 éve nagy dózisban, hosszú ideig, testsúlycsökkentés céljából fogyasztott almaecet szerepe. 

Következtetés 

Számos testsúly- és/vagy étvágycsökkentést ígérő termék van forgalomban, melyek mindenki számára elérhetőek. Összetételük többnyire ismert, egészségkárosító hatásuk nem mindig.  

A háztartásokban is többnyire fellelhető, az ételek ízesítésére használt almaecet emésztéssegítő, vízhajtó, antioxidáns hatása révén elősegítheti a testsúly csökkenését, fogyasztását éhgyomorra ajánlják, kis mennyiségben, vízben oldva. Nagy dózisban, tartósan alkalmazva azonban akut és krónikus nyelőcső és gyomor károsodáshoz vezethet. 

Kezdeti tapasztalataink az otthoni parenterális táplálással (OPT) rosszindulatú daganatos betegekben 

Patai Árpád V., Szatmári Réka, Dakó Sarolta, Müllner Katalin, Horváth Miklós, Szijártó Attila 

Semmelweis Egyetem, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai (STÉG) Klinika 

Bevezetés: A nemzetközi táplálástudományi társaságok ajánlásai szerint rosszindulatú daganatos betegeknél is kezdhető otthoni parenterális táplálás (OPT), ha a beteg orális vagy enterális úton nem táplálható, valamint a beteg várható túlélése meghaladja a 2-3 hónapot. 

Cél és módszerek: Retrospektív módon megvizsgáltuk az osztályunkon a Semmelweis Egyetem, Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai (STÉG) Klinika alakulása (2021. szeptember 15.) óta OPT programba vett rosszindulatú daganattal diagnosztizált betegek demográfiai adatain túl a daganat típusát, daganatellenes kezelések fajtáját, a programba vételkor lévő daganatmentességet, a betegek performance (ECOG) státuszát, az OPT időtartamát, a halálozási arányt és annak okát. 

Eredmények: Összesen 7 daganatos beteget (7 nő) vettünk OPT programba, medián életkoruk 55 év volt (44-84 év), daganat típusa szerint 2 gyomor, 1 végbél, 1 vastagbél, 1 petefészek, 1 desmoid tumoros, valamint 1 lymphomás beteg volt. Mind a 7 beteg átesett műtéten, 5 beteg kapott kemoterápiás, 1 beteg sugárkezelést, 2 betegnek HIPEC (magas hőmérsékletű intraperitoneális kemoterápia) kezelése volt. 2 betegnél az enterális táplálási út biztosítása céljából öntáguló fémstent (SEMS) behelyezés történt, de ezek csak részleges megoldást jelentettek, parenterális kiegészítést kellett alkalmazni. A programba vételkor 2 betegnél nem volt szövettanilag verifikált recidíva, de a klinikai gyanú fennállt. 5 beteg ECOG 0, 2 beteg ECOG 2 státuszú volt. 7 betegből 3 beteg hunyt el, a halál oka a következők voltak: sepsis, ileus, valamint az alapbetegség progressziója. OPT medián időtartama 2,5 hónap (2 hét – 10 hónap) volt, bár a rövid követési idő miatt ebből érdemi következtetést nem lehet levonni. 2 betegnél a tápláltsági állapot javulása nyomán lehetett a kemoterápiás kezelést újraindítani. 

Következtetés: A rosszindulatú daganatos betegek prognózisának megbecslése a számos változó miatt a mindennapi klinikai gyakorlatban szinte lehetetlen feladat. Táplálási nehezítettség esetén a fentieket mérlegelve a beteggel történő közös döntéshozatal alapján a parenterális táplálás alkalmazható, alkalmazandó. A kezdeti tapasztalataink alapján az OPT képes a daganatos betegek életminőségét javítani, és a malnutríció korrekció által a daganatos betegek túlélését is javíthatja. 

Schäfer Eszter1, Varga Andrea1, Czobor Nikoletta2, Takács Tamás3, Hamvas József4, Zsigmond Ferenc1, Gyökeres Tibor1 

MHEK Budapest, Gasztroenterológia1, Intenzív Terápiás Osztály2,  Sebészet3, Péterfy S. Utcai Kórház, Budapest, Gasztroenterológia4 

Amikor mi is tanulunk… 

Bevezetés: Egy 24 éves Ehlers-Danlos szindrómás (EDS) beteg komplex táplálásterápiás kezelését szeretnénk bemutatni az Angliában elkezdett kezeléstől a magyarországi megvalósításig. 

Esetismertetés: 2019-ben hányinger, hányás, fogyás miatt jelentkezett az akkor 21 éves nőbeteg kivizsgálásra Angliában. Gasztroszkópia elhúzódó gyomorürülést mutatott, melyet a későbbiekben gyomor motilitási vizsgálattal megerősítettek, klasszifikáltak. Két alkalommal elvégezték a pylorus botox kezelését, eredménytelenül. Több alkalommal hospitalizálták dehidráció, akut veseelégtelenség miatt, miközben csak folyékony étrendet tudott fogyasztani. Motilitás fokozó és hányinger csökkentő gyógyszerek alkalmazása sikertelen volt. Fogyás, táplálkozási nehezítettség tovább fokozódott, ezért enterális táplálás céljából 6 hónappal később hospitalizálták. Egyidejűleg a gyomortartalom leengedése céljából ventil gastrostomát kapott a beteg nasojejunalis tápszonda mellett. 2020-ra 17 kg-os testsúly növekedés mellett egyetemista lett és sportolni kezdett. 2021-ben a genetikai vizsgálatok COL5A2 klasszikus csoportba tartozó EDS-t igazolt. Motilitás vizsgálatok enyhe progressziót mutattak. 2021. végén 24 órás jejunalis táplálás mellett testsúlycsökkenés, súlyos vitamin és nyomelem hiány miatt kiegészítő parenterális táplálásra, vitamin és ionpótlásra szorult. Tartós vénás kanül (port-a cath) beültetése előtt érkezett haza Magyarországra és kereste fel intézetünket a táplálásterápia folytatása céljából.  

Az Ehlers–Danlos-szindróma egy ritka örökletes betegség, ami a kötőszöveti rendellenességek egy csoportja. Betegünk állapota jelenleg véglegesnek tűnik. Legfőbb cél a beteg életminőségenek fenntartása, segítése, mely miatt jelenleg enterálisan és parenterálisan tápláljuk. Szájon keresztüli táplálékbevitel nincs. Hogy mindez hogyan egyeztethető össze versenysporttal, munkával egyetemi tanulmánnyal, az előadásból kiderül.  

A táplálás szerepe achalasiában, 2005-2022 között a Semmelweis Egyetem,Sebészeti,transzplantációs és gasztroenterológiai klinikáján kezelt 265fős betegpopuláció vizsgálata

Puskás László, Dakó Sarolta,Balázs Ákos,Bán Kinga, Bennemann Stephan,Daradics Noémi, Vass Tamás, SzijártóAttila

Bevezetés,célkitűzés

Atáplálás felmérésének, illetve a perioperatív táplálás szerepének malignusbetegségekben történő vizsgálata számos kutatás tárgyát képezi, azonbanjóindulatú betegségekben is rendkívül nagy szerepe van. Jelen vizsgálat és előadásaz achalasiával -mint benignus elváltozással- járó súlyvesztést, a táplálásperioperatív fontosságát célozza 265 fős klinikai beteg anyagunkon.Célunk a meglévő beteganyag alapján szerzett tapasztalatok rendszerezése, amalnutrició és az alultápláltság szerepének tisztázása, illetve annak kapcsolatiösszefüggése a terápiás döntéseinkkel, illetve a pontos táplálási szint felmérésénekhasználata a terápiás eredményeinek értékeléséhez végezetül pedig új helyistandardok megalkotásához.

Módszerek, betegek, eszközök

A Semmelweis Egyetem, Sebészeti, transzplantációs és gasztroenterológiaiklinikáján, mint hármas progresszivitású nyelőcső centrumban 2005 és 2022 közöttkezelt betegeken végeztünk retrospektív vizsgálatot. Betegeink mindegyike igazoltachalasiában szenved, különböző terápiában részesültek, átlagéletkoruk, nemieloszlásuk az epidemiológiai adatokkal megegyeznek ,

Eredmények

Megfigyeléseink alapján betegeink több mint 50 % alultáplált, 10 kg feletti átlagfogyást mértünk, malnutriciós kozkázatuk magas. A táplálásterápia csak az elmúltévekben vált hangsúlyossá klinikánkon az achalasia kezelésének perioperatívidőszakában. Mesterséges táplálásuk szükséges és a leírt példák szerint, részletestestösszetétel alapján, sok esetben sikeres. Ezen felül a terápiás eredményénekmonitorozására is alkalmas.Az utóbbi évek eredményei alapján minden achalasiás betegünknél dietetikaifelmérésen és testösszetétel mérésen alapuló táplálásterápiát végzünk, amely jobbgyógyhajlamot, kisebb perioperatív kockázotot jelent.Ajövőben egy kohorszvizsgálat keretében egyénre szabott, de a betegségre illesztett preoperatívfelkészítési program kidolgozása szükséges.

Készült az MMTT2022 évi kongresszusában “szabadon benyújtott előadások “kategoriájában történő előadáshoz, ennek jóváhagyása esetén.